nem tudom, hogy eljutott-e megfogalmazásig a gondolatom - de van valami vonzó a nem túl radikális nyuszifogakban.
(Source: terrysdiary)
ma rájöttem miért kellett két honfitársunknak meghalnia: hogy a családom kistálysót fogyaszthasson!
Gap-Toothed Women (Les Blank, 1987)
(Source: obscureandoffbeatcinema, via nikolawashere)
fuck this shit!
amikor végeztem az általános iskola hatodik osztályával, kitaláltuk, hogy égessük el a füzeteinket és pár könyvet, mert olyan szar év volt ez, hogy kijár nekünk is egy kis bosszú. ezt meghallotta Ildi néni - a matektanár - és elmondta, hogy olyat nem szabad, mert a nácik égettek anno könyveket. tehát később testületileg megvitattuk a dolgot és úgy döntöttünk, hogy az annyira nem lenne frankó, noha töriből még nem tartottunk a második világháborúnál és az internethez való hozzáférésünk is korlátozott volt.
úgy határoztam, hogy
a szakdolgozatom elektronikus formáját egy “jedi knight II. az andrisnak” feliratú papírtokban fogom benyújtani.
amikor egy kutyaiskola oldalán
megszólal a “who let the dogs out” és nem lehet lekapcsolni. remélem fizetik rendesen a jogdíjakat, yippie-yiyo.
a legjobb sorozat
az az, amikor zene nélkül utazik az ember a buszon. én már lassan két éve élem és imádom!
képzőművészek és “képzőművészek”,
akik az alkotásuk nevének (legyen szó fényképről, festményről, rajzról vagy szoborról) daloknak a címét vagy jól hangzó két, három szavas dalrészleteket adnak.
